Gyermektartásdíj megállapítása 2025-ben

 A gyermektartás Magyarországon jogilag szabályozott kötelezettség, amely a gyermekek ellátását, nevelését és megfelelő életkörülményeinek biztosítását szolgálja akkor is, ha a szülők külön élnek vagy elváltak. Alapvető elv, hogy a gyermek érdeke minden esetben elsődleges, ezért a gyermektartás mértékét, módját és időtartamát ennek figyelembevételével határozzák meg.

A tartásdíj összegét elsősorban a szülők közös megállapodása rögzíti. A felek dönthetnek arról is, hogy a különélő szülő nem havi rendszerességgel, hanem egyszeri vagyontárgy vagy pénzösszeg átadásával teljesíti kötelezettségét. Az ilyen megállapodás csak akkor érvényes, ha meghatározza, milyen időszakra fedezi a gyermek tartását, és azt a gyámhatóság vagy a bíróság jóváhagyja. Még érvényes megállapodás esetén is előfordulhat, hogy a bíróság később tartásdíjat állapít meg, ha a körülmények lényegesen és előre nem látható módon megváltoznak, és ez a gyermek érdekét szolgálja vagy valamelyik fél súlyos érdeksérelmét hárítja el.

Amennyiben a szülők nem tudnak megegyezni, a bíróság dönt a gyermektartásdíj összegéről. Ennek megállapításakor a gyermek indokolt szükségleteit, mindkét szülő jövedelmét és vagyoni helyzetét, a háztartásukban eltartott más gyermekeket, valamint a gyermek saját jövedelmét és az általa vagy a gondozó szülő által kapott támogatásokat is figyelembe veszik. A gyermek szükségletei közé tartoznak az életvitelhez, egészségügyi ellátáshoz, neveléshez és oktatáshoz szükséges költségek. Rendkívüli, előre nem látható kiadások esetén a tartásra kötelezett szülőnek ezek arányos részét külön is meg kell térítenie.

A gyermektartásdíj összegét általában a kötelezett átlagos jövedelmének 15–25 százalékában állapítják meg gyermekenként, a számításnál pedig rendszerint az előző egy év jövedelmét veszik alapul. A szülő köteles a kiskorú gyermek tartására akkor is, ha ez saját szükségleteinek korlátozásával jár, kivéve, ha a gyermek maga képes fedezni indokolt kiadásait, például munkából vagy vagyonának jövedelméből.

A gyermektartás rendszerint addig tart, amíg a gyermek nagykorúvá nem válik, de meghosszabbítható, ha a fiatal továbbtanul. A továbbtanuló gyermek tanulmányait folytató intézmény köteles a tartásdíjat fizető szülőt – kérésére – tájékoztatni arról, hogy a gyermek tanulmányai még tartanak-e. Ha a gyermek tartását a szülők saját erőből nem tudják biztosítani, a gyámhatóság engedélyezheti, hogy a szükséges költségeket a gyermek vagyonából fedezzék, meghatározott részletekben.

A gyermektartás tehát nemcsak jogi kötelezettség, hanem erkölcsi és társadalmi felelősség is, amely a gyermek megfelelő fejlődését és biztonságát hivatott garantálni. A szabályozás célja, hogy minden gyermek, családi helyzetétől függetlenül, esélyt kapjon a kiegyensúlyozott életre és a jövő megalapozására.