Az örökség visszautasítása és lemondás az öröklésről
Az örökség visszautasítása
Az ember halálával a hagyatéka mint egész száll át az örökösre.
Örökölni végintézkedés alapján vagy törvény szerint lehet.
Ha az örökhagyó után végintézkedés maradt, az öröklés rendjét ez határozza meg.
Az örökös az öröklés megnyílása után az örökséget visszautasíthatja.
Az örökség visszautasítására csak az örökhagyó halála után kerülhet sor. Az örökhagyó vagyonát mind az aktív, mind a passzív vagyon jelenti.
A visszautasítás a hagyaték egészére történhet, ennélfogva nem lehet válogatni a kedvező és kedvezőtlen hagyatéki vagyontárgyak között. Az aktív vagyon elfogadásával a hagyatéki tartozások rendezése is örökösre hárulnak.
Ha az örökös végintézkedés és törvény szerint egyaránt örököl, az egyik jogcímen megszerzett rész önálló visszautasítására is jogosult.
A feltételhez vagy időhöz kötött, a megszorítással tett és a meg nem engedett részleges visszautasítás érvénytelen.
Az örökös külön is visszautasíthatja a mezőgazdasági termelés célját szolgáló föld, a hozzá tartozó berendezési, felszerelési tárgyak, állatállomány és munkaeszközök öröklését, ha nem foglalkozik hivatásszerűen mezőgazdasági termeléssel.
Amennyiben az örökös már birtokba vette a hagyaték tárgyát, illetve azzal rendelkezett, az a visszautasításról való hallgatólagos lemondásnak minősül. Az örökös kifejezetten is lemondhat a visszautasítás jogáról. Ezekben az esetekben nincs helye továbbiakban az örökség visszautasításának.
Annak érdekében, hogy az örökös ne kerüljön hátrányosabb helyzetbe, a tartozásokért csak örökrésze erejéig kell helytállnia. Ennek ellenére a hagyatéki költségekért és az eljárás költségeiért saját vagyonával kell felelnie.
Ha az örökös az öröklés megnyílása után a visszautasítás jogáról kifejezetten vagy hallgatólag lemondott, az örökséget többé nem utasíthatja vissza.
A visszautasítás jogáról való lemondásnak kell tekinteni az örökség olyan birtokbavételét vagy a hagyatékra vonatkozó egyéb olyan cselekményt, amelyből az örökösnek az örökség elfogadására irányuló kétségtelen akarata tűnik ki. Lemondásnak minősül az is, ha az örökös a közjegyző által - bármely érdekelt kérelmére - kitűzött határidő alatt nem tesz az örökséget visszautasító nyilatkozatot.
Az örökség megszerzésére vonatkozó szabályokat kell a hagyományra és a meghagyásra megfelelően alkalmazni .
Lemondás az öröklésről
Aki törvényes öröklésre jogosult, az örökhagyóval kötött írásbeli szerződésben - egészben vagy részben - lemondhat az öröklésről.
A lemondást a szerződési akarat hiánya vagy fogyatékossága miatt a végrendelet megtámadására irányadó szabályok szerint lehet megtámadni.
A lemondás a lemondó leszármazóira nem hat ki, kivéve, ha a megállapodás így szól, vagy ha az a kötelesrészt elérő kielégítés ellenében történt.
A meghatározott személy javára való lemondás a felek eltérő megállapodásának hiányában arra az esetre szól, ha a meghatározott személy az örökhagyó után örököl. Az örökhagyó leszármazójának lemondása a felek eltérő megállapodásának hiányában a többi leszármazó javára szolgál.
Az öröklésről való lemondás a felek eltérő megállapodásának hiányában a kötelesrészről való lemondást is jelenti. A kötelesrészről való lemondás nem jelent lemondást arról, ami a lemondóra más öröklési jogcímen hárul.
A lemondás a felek eltérő megállapodásának hiányában kiterjed a hagyatéknak arra a részére is, amivel a lemondó hányada utóbb másnak kiesése következtében növekszik.
A lemondás a felek eltérő megállapodásának hiányában kiterjed arra a vagyonra is, amelyet az örökhagyó a lemondás után szerzett, kivéve, ha olyan rendkívüli vagyonnövekedés következett be, hogy annak ismeretében a lemondó nyilatkozatot feltehetően nem tették volna meg.