Asszonytartás vagy házastársi tartás

Mi is a házastársi tartás?

A Polgári Törvénykönyv szerint:  "A házassági életközösség megszűnése esetén házastársától, a házasság felbontása esetén volt házastársától tartást követelhet az, aki magát önhibáján kívül nem képes eltartani." - 

Fentiek alapján tehát házastársi tartást csak 

• a házassági életközösség megszűnése esetén

  vagy

• házasság felbontása esetén lehet követelni a volt házastárstól,

  és azt is csak akkor, ha valaki

• önhibáján kívül magát eltartani nem tudja.

A törvény nem határozza meg konkrétan, hogy mit jelent a rászorultság - azaz, hogy mi az, ami számít, ami miatt valaki magát eltartani nem tudja  - és mi minősül önhiba hiányának. Minden egyes esetben a körülmények gondos mérlegelése esetén dönthető el, jár-e a házastársi tartás, és ha igen, milyen mértékű.

Rászorultságról akkor beszélhetünk, ha a tartást igénylőnek nincs olyan jövedelme, keresete, egyéb vagyona, amiből megélhetését biztosíthatná. Természetesen a bíróság a rászorultság megállapításakor figyelembe veszi az egyéb körülményeket is, vagyis a személy egészségi állapotát, munkaképességét is.

Önhiba hiánya pedig akkor áll fenn, ha a tartást igénylőn kívülálló okból áll fenn  rászorult helyzete. Ha valakinek lehetősége van munkaviszonyt létesíteni, de azt kényelemből nem teszi meg, nem beszélhetünk önhiba hiányáról.

Ha a tartásra a házassági életközösség megszűnését követő öt év eltelte után válik rászorulttá a másik fél, tartást csak különös méltánylást érdemlő esetben követelhet.

Az egy évnél rövidebb, gyermektelen házassági életközösség után a volt házastársnak rászorultság esetén is csak az életközösség időtartamával megegyező időtartamra járhat a tartás. A bíróság különös méltánylást érdemlő esetben eltérhet ettől a szabálytól.

Az elsődleges mindig az, hogy a személy saját magát és gyermekét megfelelően el tudja tartani. A volt házastárs csak ezt követően válhat jogosulttá a támogatására.

A tartás nem jár minden esetben, így érdemtelenség esetén sem.

Érdemtelen a tartásra az a házastárs vagy volt házastárs:

• akinek súlyosan kifogásolható magatartása vagy életvitele járult hozzá a házasság teljes és helyrehozhatatlan megromlásához; vagy

• aki a házassági életközösség megszűnését követően házastársának, volt házastársának vagy vele együtt élő hozzátartozójának érdekeit durván sértő magatartást tanúsított.