A rokontartás bírói gyakorlata

A gyermektartás és szülőtartás viszonya
A Kúria álláspontja: amennyiben egy kötelezettel szemben gyermektartási és szülőtartási igény is felmerül, a két igény közül a bírói gyakorlat és a Ptk. rendelkezései alapján a gyermek tartása élvez elsőbbséget. Amennyiben valakit szülőtartásra köteleztek, majd később kiskorú gyermek tartásáról is gondoskodni köteles, abban az esetben a szülőtartást meg kell szüntetni.

A kötelezett jövedelmének megítélése
A Ptk. előírja, hogy a kötelezettel szemben érvényesíthető összes tartási igény a jövedelme felét nem haladhatja meg. A Kúria rámutatott, hogy a kötelezetett a tényleges, nem pedig a kimutatott jövedelem feléig lehet tartásdíjfizetésre kötelezni. Ha a kötelezett a kimutatott jövedelme felénél nagyobb mértékű tartásdíj megfizetését vállalja, akkor ítéletben kell rendelkezni arról, hogy a kötelezett közvetlenül köteles teljesíteni a tartásdíjnak a jövedelem 50%-át meghaladó részét.

A korábbi gyakorlat szerint a gyermektartásdíjat a kötelezett jövedelmének 15-25%-ában állapították meg, ám az új Ptk. azt írja elő, hogy a tartásdíjat határozott összegben kell megállapítani. Az új Ptk. Tanácsadó Testülete és a Kúria is a tartásdíj határozott összegben történő megállapítása mellett foglalt állást. Ettől függetlenül a feleknek lehetőségük nyílik arra, hogy akár szerződésben, akár perbeli egyezség útján százalékos értékben állapodjanak meg. Ebben az esetben pontosan meg kell határozni, hogy a kötelezett mely jövedelme után, milyen százalékos mértéket köteles tartásdíjként megfizetni. A végrehajthatóság érdekében pedig érdemes megkeresni a munkáltató, hogy milyen jogcímen teljesít kifizetéseket a tartásra kötelezettnek.

Kizárólag a tartásdíj százalékos megállapításának megváltoztatásáért nem lehet pert indítani, hanem a tartásdíj felemelését, illetve leszállítását kell kereseti kérelemként megjelölni.

Tartásdíj-emelkedés a fogyasztói árindex alapján

A Ptk. lehetőséget biztosít a bíróságnak a tartásdíj inflációkövető meghatározására - ezáltal csökkenthető a felemelési perek száma, illetve a kötelezetett is védi egyes felemelési igényektől. Ha a bíróság a tartásdíj automatikus emelkedéséről határoz, az minden év január 1-jén automatikusan, az előző évre a KSH által meghatározott éves fogyasztói árindex emelkedési mértékével azonosan nő. Itt azonban probléma merül fel, hiszen a KSH két különböző fogyasztói árindexet tesz közzé, az éveset, illetve az éves átlagos értéket. A kettő közül csak az éves átlagos érték használható, amit viszont a KSH minden évben január 15-ig tesz nyilvánossá, a Ptk. pedig január 1. napjától rendeli alkalmazni az emelést, ezért ezt gyakorlatban csak február 1-től lehet alkalmazni.

A Kúria az ellentmondás feloldására javaslatot tett a Ptk. módosítására.

A megállapodásban kikötött tartásdíj egyoldalú módosítása
A Ptk. előnyben részesíti a felek szerződéses vagy egyezségi megállapodása alapján való tartásdíjfizetést. Ebben az esetben olyan személy is részesíthető tartásban, aki nem szorul rá, nem a felek által kikötött mértékben szorul rá, vagy jogszabály alapján a tartásra érdemtelen lenne.

Az új Ptk. a megállapodáson alapuló tartásdíj módosításánál a bírósági szerződésmódosítás szabályait vette alapul. A jogszabály előírja, hogy a bíróságnak a megállapodásból és nem a törvényi rendelkezésekből kell kiindulnia a megállapodással kikötött tartásdíj módosításakor. Amennyiben a szerződés megkötésekor fennálló körülményekben változás következett be, és emiatt a tartás változatlan teljesítése sértené valamelyik fél jogos érdekét, az alapul szolgálhat a megállapodás módosítására. A módosítást azonban nem kérheti az a fél, akinek a körülmények megváltozásával a szerződés megkötésekor számolnia kellett, vagy akinek felróható a körülmények megváltozása.

A tartási kötelezettség megszüntetése a jogosult kérelme alapján
A bíróságok eljárási problémákba ütköztek a tartási kötelezettség jogosult kérelmére történő megszüntetésénél. Némely bíróság az eredeti per utóirataként bírálta el a kérelmet, míg más bíróságok polgári nemperes eljárás keretében rendelkeztek a megszüntetésről. A különbség jelentős, hiszen a nemperes eljárás hosszabb időt vett igénybe, valamint illetékfizetési kötelezettséget is rótt a jogosultra. A bíróságok nagy része az első megoldást választotta, ekkor a kötelezettnek kézbesítik a jogosult kérelmét, akinek egyetnemértés esetén pert kell indítania.

Kialakult az a bírói gyakorlat is, hogy ha a felek között csupán a megszüntetés időpontjával vagy a hátralék összegével kapcsolatban merül fel vita, akkor a bíróság a jogosult által kért megszüntetési időponttól felfüggeszti a tartásdíj végrehajtását.

Az utóiratként való elbírálás támogatandóbb eljárás. A felek közös kérelme alapján a bíróság végzéssel is határozhat a tartási kötelezettség megszüntetéséről. A Kúria nem tartotta helyesnek a nemperes eljárások alkalmazását, ezért jogszabály-módosítást javasolt.

A bejelentési kötelezettség elmulasztásával okozott kár
A Ptk. úgy rendelkezik, hogy ha a jogosult elmulasztja a tartási kötelezettség megszűnésének bejelentését, és ezzel a kötelezettnek kárt okoz, a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség általános szabályai szerint felel.

A Kúria álláspontja szerint a kötelezett teljes kárát kell megtéríteni. Példa: ha a kötelezett a devizahitelének fizetésével azért esett késedelembe, mert tartásdíjat fizetett, holott arra a jogosult már nem szorult rá, kártérítés követelhető.

A Kúria azt is egyértelművé tette, hogy a kártérítési kötelezettség megítélése során a jogosult nem hivatkozhat arra, hogy a tartásdíj a megélhetését szolgálta, ezért azt nem lehet visszakövetelni.

A tartásdíjjal kapcsolatos perekben a Pp.[14] előírja, hogy a kárigény csak a megszüntetést megelőző hat hónapra visszamenőleg érvényeíthető, ám a Kúria szerint ezekben a kártérítési ügyekben a kártérítési igény, a bejelentési kötelezettség elmulasztásának időpontjától a tartásdíj fizetési kötelezettséget megszüntető bírósági határozat meghozataláig érvényesíthető.

Középiskolában tanuló nagykorú gyermek tartása
A bíróságoknak állást kellett foglalniuk a 18. és 20. életév közötti, középiskolai tanulmányokat folytató gyermekek tartásakor arról, hogy a 18. életévét betöltött középiskolás gyermek lehet-e tartásra érdemtelen.

Az Új Ptk. Tanácsadó Testület és a contra legem bírói gyakorlat szerint ezekben az esetekben az érdemtelenség megállapítására irányuló keresetnek helye nincs. Ez az álláspont azonban vitatható, hiszen a jogalkotó a 20. életévét be nem töltött rászorultságát vélelmezi, de nem rendeli rá alkalmazni a kiskorúakra vonatkozó szabályokat.

A Kúria a jogalkotói célra tekintettel javasolta a jogszabály-módosítást, amely kitér arra, hogy lehetőség szerint minden gyermek szerezhessen a továbbtanuláshoz vagy szakképesítéshez szükséges végzettséget.

Vagyontárgy vagy pénzösszeg egyszeri juttatásával előre kiegyenlített tartásdíj meghiúsulása
A Kúriának egy olyan esetet kellett mérlegelnie, amikor a szülők megállapodásban rendezik, hogy a tartásra kötelezett egy vagyontárgy vagy nagyobb pénzösszeg biztosításával előre rendezi tartási kötelezettségét, azonban a kikötött időszak alatt a kötelezettség megszűnik vagy a megállapodás más okból meghiúsul.

Jelen esetben a szülők nagykorú gyermekük továbbtanulásának teljes idejére rendezték a tartásdíjat, azonban a gyermek abbahagyta tanulmányait és munkába állt. A Kúria úgy foglalt állást, hogy a létfenntartásra fel nem használt tartásdíjösszeg jogalap nélküli gazdagodás címén visszakövetelhető.

https://jogaszvilag.hu/szakma/a-rokontartas-biroi-gyakorlata-1-resz/